2014. július 13., vasárnap

2014Nyara

Szervusz Kedves Olvasó!

Immáron, az év második felét tapossuk. Nos, ez az év is igen érdekes, sokrétű és fárasztó volt eddig, de az az érzésem, hogy a második fele se lesz leányálom.  Ennek ellenére a sok állandóság mellett, sok változás is végbe ment.
 2014.06.21.-én végre megvettem életem első autóját, amely egy 2002es Mitsubishi Colt. Neve.: Manu


A Mitsubishi nekem érzelmi értékek terén fontos márka, így ez az autó (amely igen jó vétel volt amúgy) rengeteget jelent.
S idén végre, elmegyek hosszú idő után nyaralni is végre. 2003ban Tunéziában, a  Hotel Marhaba Beach -ben, amely egy örök emlék,  voltam utoljára nyaralni.
 De idén végre megyek 10 napra.

A cél tehát Petrčane, Horvátország. Zadartól mintegy 20km-re. :) Aminek nagyon örülök, hogy a szállás közvetlen tengerparti, és szép.

                                                               Apartman


Tehát, idén végre egy kis nyaralás, pihenés és barnulás. Remélem sikerül a fejemet teljesen kiüríteni, megszabadulni a "rossz" gondolatoktól, és egy kicsit átmenni Zen-be, és az év második felét (maradék 4 hónap) pozitívabban kezdeni. Amit nagyon szeretnék:
  • Leszokni a cigiről
  • Rendszeresen edzésre járni (Karate )
  • Egészségesebben étkezni
  • Többet szórakozni, s élvezni az életet
  • Jobban odafigyelni a kiadásokra
  • Többet használni a fényképezőgépemet, s jobban megtanulni kezelni (Nikon D3100 )
  • Kutyakiállításokra járni s nyerni (MKE )
Mátaivizsla
Kincs a nyolc hónapos kisvizsla 

Amúgy is az a tervem, hogy szeptemberben energetikusabban nekiállni az életem tovább szervezésének, s decemberben egy évértékelést tartani, és aszerint folytatni a dolgokat. DÖNTENI. 

Nos, Horvátországban eddig 2x voltam életem során. Egyszer kiskoromban szüleimmel, tavaly szeptemberben meg pár napot (hosszú hétvégét).
Amikor itthonról elindultunk, csúnya felhős s hideg idő köszöntött minket. Mit ne mondjak, remek érzés volt, hogy hosszú idő után, végre tengerpart közelébe kerülök, s van vagy 16°C. De Isten rám mosolygott, s lenn már 23-27°C között volt a hőmérséklet, sajnos a tenger hideg volt (18°C kb.) de ez nem nagyon zavartatott, s minden nap úsztam egy kicsit benne.
Ugyan tavaly csak 3 napot voltam lenn, de az is annyira kikapcsolt s feltöltött, hogy csak na, akkor az idei 10 nap csodákat tehet. :)
Igaz tavaly hotelban laktam (Hotel Istra - Opatija (Abázzia) ) és a legfelső szinten lévő szobámból remek volt a kilátás (instagram videó a szobáról s kilátásról ) sőt csodás. 

Ja, és dohányzó szoba, tehát akkor épp erre volt szükségem. Félpanzióval volt a szoba, s a reggeli és a vacsora is olyan szuper volt, hogy tényleg ajánlom  a kedves olvasó figyelmébe ezt a hotelt. Nem luxus, de kényelmes, tiszta és a kaja remek. Opatija és a környék meg valami meseszerűen csodálatos.

Nos, de idén a dalmát tengerpart a cél, így egy picit (nagyon????) más világ vár reám. :)

Nos, ami biztos, hogy rengeteg könyvet lecipelek magammal epub formátumban. Végre egy csomó Shadowrun regény megjelent ebben a formátumban, így táblagépen hurcibálni és olvasni egy élmény. Persze, más regényeket is viszek. Na, de azért nem csak olvasni megyek le, de a kikapcsolódás és agy rebootolás egyik legjobb segédkelléke. :P

Nos, azt hiszem mára zárom is soraim, este meg Football VB. Hajrá Németek, s remélem a legmagasabb odsszal rendelkező fogadásokat mind eltalálom. :P

Üdv.: Bart




See the Glass as Already Broken (and Everything Else Too)

This is a Buddhist teaching that I learned over twenty years ago. It has provided me, again and again, with greatly needed perspective to guide me toward my goal of a more accepting self.


The essence of this teaching is that all of life is in a constant state of change. Everything has a beginning and everything has an end. Every tree begins with a seed and will eventually transform back into the earth. Every rock is formed and every rock will vanish. In our modern world, this means that every car, every machine, every piece of clothing is created and all will wear out and crumble; it's only a matter of when. Our bodies are born and they will die. A glass is created and will eventually break.

There is peace to be found in this teaching. When you expect something to break, you're not surprised or disappointed when it does. Instead of becoming immobilized when something is destroyed, you feel grateful for the time you have had.

The easiest place to start is with the simple things, a glass of water, for example. Pull out your favorite drinking glass. Take a moment to look at and appreciate its beauty and all it does for you. Now, imagine that same glass as already broken, shattered all over the floor. Try to maintain the perspective that, in time, everything disintegrates and returns to its initial form.

Obviously, no one wants their favorite drinking glass, or anything else, to be broken. This philosophy is not a prescription for becoming passive or apathetic, but for making peace with the way things are. When your drinking glass does break, this philosophy allows you to maintain your perspective. Rather than thinking, "Oh my God," you'll find yourself thinking, "Ah, there it goes." Play with this awareness and you'll find yourself not only keeping your cool but appreciating life as never before.