2014. február 23., vasárnap

2014, KARATE

Szervusz, Kedves Olvasóm! Sajnos, a Londoni (2011-es) kezdeti fellángolást, a megannyi egyéb elfoglaltság váltotta fel hazám fővárosában, amely a Blogolás gyakoriságának elmaradása fémjelzi talán a legjobban.

Nos, a változások, amelyek történtek. A sportolás aktívabb lett. A heti egy rendszeres focizást (Cage ball), s a rendszertelen kondizás a karate (Goju Ryu) bővítette. Sajnos a munka mellett heti négy edzésből, csak kettőre tudok eljárni, de heti két edzés is több mint a semmi. Karate nem új keletű számomra, teenager éveimben a Shotokan műfajával ismerkedtem, s gyakoroltam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egy zseniális sensei (mester)-nél tanulhattam az egyik legjobb (legalábbis legszimpatikusabb) japán harcművészet alapjait, majd a kézi s röplabda, illetve a sensei költözése miatt, a karate elmaradt. Persze, mindig olvasgattam róla, s néztem videókat / filmeket, de, valljuk be. Egy Youtube videó nem ér fel az izzadtságszagú, fájdalmas edzések euforikus érzésével. Érdekes, de a Japán dolgok számomra mindig is fontosak s izgalmasak voltak. Keresztszüleim hozták be az első Akita-inu kutyát Európába, így a Japán kultúra már kiskoromban életem részét képezte, de ahogy idősödöm, úgy nyer egyre nagyobb tiszteletet, s teret az életemben.

Karate 
A karate (japánul 空手) egy szabadkezes japán küzdősport. A karate jelentése szó szerint: üres kéz, értelem szerint pedig, olyan fegyver nélküli harcművészet, melyben a karatét űző tanuló saját testrészeit, de leginkább végtagjait használja fegyverként. Karate - do jelentése: Kara-üres, Te-kéz, Do-út, tehát üres kéz útja. A modern karate megalapítója Funakosi Gicsin. A mester élete során már „szétszakadt” több ágra a karate és így új stílusok jöttek létre. A karate elődje a vadzsramusti volt, melyet a 6. században Bodhidharma buddhista szerzetes „vitt” magával Indiából Kínába. Ott ebből kialakult a saolin kungfu. Majd egy közeli szigeten, Okinavában ismét egy átalakuláson ment át, és megalakult az Okinava-te, mely 3 ággal rendelkezett Shuri-te, Naha-te, Tomari-te. Funakoshi mester ezeket tanulta, majd átdolgozta, és 1917-ben meghívásra Kiotóba utazott, ahol már bemutatta a karatét.


  • Shotokan (Sotokan) 
  • Kyokushin (Kiokusin/Kjókusin) 
  • Goju-ryu (Godzsu-riu) 
  • Shito-ryu (Sito-riu) 
  • Wado-ryu (Vado-riu) 

Goju-ryu
Chojun Miyagi nagy testi erejű, szelíd, szerény ember volt. Azt tartották róla, hogy egy szent lelke van bika testében. 1924-ben a Judo megalapítója, KANO professzor néhány tanítványával nagy sikerű bemutatót tartott a szigeten. Ezután többen kérték Miyagit, hogy erősítse meg a karate helyzetét és ő is mutassa be az ebben a művészetben rejlő lehetőségeket. Miyagi ragaszkodott ahhoz, hogy a meghívóra azt is írják rá: "Nem a látványosságért, hanem az okinawai karatéért." A bemutató egész délelőtt tartott, és a nézők sok csodálatos dolgot láthattak. Az összekötözött bambuszszálak közé Miyagi ujjheggyel beleszúrt, majd középről kihúzott egy szálat, a fa kérgét letépte puszta kézzel, egy hatalmas felfüggesztett húsdarabba szintén beleszúrta a kezét, majd kitépett egy darabot. A nézők hosszú botokkal üthették a testét, de nem mutatott semmi fájdalmat. Talpával krétaporba lépett, majd felugrott és a mennyezeten hagyta lábnyomát. Hüvelykujjával lyukat ütött egy petróleumoskannán. A bemutató után a következőket mondta: "Bárki, aki megfelelően gyakorol, meg tudja csinálni ezt. Ez egyszerűen a munka ellenértéke. A karate teljes önfeláldozás." Miyagi élete során fáradhatatlanul tanított, elsősorban Okinawán, Japánban, sőt Hawaiin is. JAPÁN GOJU-RYU A YAMAGUCHI által tanított Goju változat több szempontból eltér az eredeti okinawai Goju-tól. A GOJU kifejezés keményet (GO) és lágyat (JU) jelent, aminek alapvető értelme, hogy a hárítások lágyan, a támadások keményen történnek. A keménységet a SANCHIN KATA szimbolizálja, ahol a test minden izma megfeszül és harci szellemmel telítődik A lágyságot a TENSHO, ami lassú, csavart mozgásokból áll. Számos formát használnak még, melyekből néhány az állatok mozgását utánozza. A GOJU irányzata a legrégibb harci hagyományokat foglalja magában, mellőzve a bonyolult technikákat, de megőrizve a harci szellemet. YAMAGUCHI változtatott a formagyakorlatokon és nagyobb hangsúlyt helyezett a szabad küzdelemre. Kisegítő gyakorlatként jógához hasonló tartásokat és légzésgyakorlatokat is beépített iskolájába. A japán szellemnek megfelelően hangsúlyozottabbak lettek a formalitások, az erő külső kifejeződése, a katák hevesebbé és hangosabbá váltak. Izometrikus gyakorlatok is helyet kaptak, az egészet pedig áthatotta a sztoikus japán szellem.

 Nos, egyenlőre ennyi, igyekszem rendszeresebben írni, addig is OSU.